Gyógyászati alkalmazása évezredekre nyúlik vissza. Már az ókori népek is felismerték gyógyító hatását, főként sorvadásos betegségek ellen használták. Érdekesség, hogy az ókori Egyiptomban a növény szirmaiból készített rózsavizet a test illatosítására használták, míg az indiai ajurvédikus orvosok a rózsaszirmokat hűsítőként, vérzéscsillapítóként, sebek gyógyítására alkalmazták.

Tápértéke

A legismertebb tulajdonsága, hogy tízszer annyi C-vitamint tartalmaz, mint a citrom.
A csipkebogyó magas C-vitamin tartalma mellett B1-, B2- és K-vitamint, karotinoidokat, flavonoidokat, valamint magja E-vitamint tartalmaz. Találunk benne pektint, cseranyagot, egyéb szerves savakat, nyomokban illóolajat, valamint vasat, magnéziumot és más ásványi anyagokat is.

Élettani hatások

A csipkebogyóból készült tea frissítő hatású, gyakran használják megfázásra, lázra, felső légúti panaszokra ajánlott keverékek részeként. Fáradtság, kimerültség esetén is jótékony hatású, valamint segíthet a szédülés és a fejfájás kezelésében. A csipkebogyó magas C-vitamin tartalma miatt alkalmas a C-vitamin hiánya miatt kialakult betegségek megelőzésére, kezelésére. A csipkebogyóban a C-vitamin együttesen van jelen egyéb antioxidáns vegyületekkel (karotinoidok, flavonoidok), így ezek hatása fokozottan érvényesül az oxidatív stressz elleni védelemben. A belőle készült szörpöt szíverősítő szerként is ismerik a népgyógyászatban.
Szintén magas C-vitamin tartalma miatt immunerősítő, roboráló hatású, fokozza a szervezet védekezőképességét a fertőzésekkel szemben. Erősíti a vérerek falát, szilárdítja, rugalmassá teszi a kötőszövetet, visszaadja a bőr feszességét. A csipkebogyót előszeretettel alkalmazzák a húgyhólyag hurutos megbetegedésiben, illetve annak megelőzésében. Emésztési problémák estén is jótékony hatású.